2023.04.27-2023.05.01.
HAT-KP-1-2022/1-000296
A hajnali indulás után Nagyszalontán megtekintettük a Csonka-toronyban lévő Arany János Múzeumot. A múzeum bejáratánál koszorút helyeztünk el. Innen a továbbutazásunk nem volt egyszerű, mert mindenfelé útfelújítások zárták el az utat. Kiskoh-on gyönyörű cseppkövek alatt sétáltunk a Medvebarlangban, szájtátva néztük a rengeteg medvecsontot és hallgattuk a barlangi túravezető elbeszélését. Utunkat a Veres-patak völgyében folytattuk tovább Abrudbánya felé. Sajnos igen lassan haladtunk, mert az alföldi gyerekek gyomrát nagyon megviselte ez a szerpentines út. Így csak késő este értünk a szállásunkra, a festői szépségű kis faluba, Torockóba. A második napunkat a Tordai sóbánya megtekintésével kezdtük. Ezt a lélegzetelállító látványt senki nem felejti el. Ezután Torda városában sétáltunk egyet, és felelevenítettük ismereteinket az 1568-ban Tordán kikiáltott vallásszabadságról, az emlékmű tövében. Innen Kolozsvárra utaztunk, ahol egy sétát tettünk a Házsongárdi temetőben, híres elődeinkről megemlékezve. A főtéren megpihentünk a hatalmas Mátyás király-szobor tövében, majd megcsodáltuk a Székesegyházat és megnéztük Mátyás király szülőházát. Délután pedig a Tordai-hasadékban túráztunk. Vacsora után feszültséglevezetésként lámpás esti túrára indultak a „bátrak” a Székelykőn lévő barlanghoz.
Az időjárás előrejelzés esőt jelzett, ezért nem mertük bevállalni a következő napon a túrázást, helyette visszautaztunk az első napon kihagyott Abrudbányára és Verespatakra, ahol a helyi református plébános és gyógyszerész már várt minket. Nekik köszönhetően alaposan
elmerültünk a helyi történelemben és látnivalókban. Körbejártuk a települést, mindent megmutattak nekünk. Annyira megörültek érkezésünknek, hogy arról még aznap cikket jelentettek meg a helyi magyar egyesület honlapján. A gyerekek leginkább az aranybányát
várták, de sajnos aranyat már nem találtunk az ókori aranybányában. A bányászati múzeumban azonban alaposan megismertük az aranybányászat történetét. A délutánt Torockón töltöttük, bejártuk az egész települést. A negyedik napon, vasárnap reggel már korán Nagyenyedre mentünk. A városközpont megtekintése után koszorút helyeztünk el a szabadságharc nagyenyedi áldozatainak emlékművénél, majd a délelőtti szentmisén vettünk részt. Ezután az idén 401 éves Bethlen Gábor Református Gimnázium udvarán néztünk szét. A gimnázium új sportpályáját kipróbáltuk, sportoltunk, versenyeztünk egyet, erőt gyűjtve a délutáni nagy túrához. Az ebéd elfogyasztása után Torockószentgyörgyön felsétáltunk a várromhoz, majd onnan leereszkedve felmásztunk a Székelykőre. Sokaknak nagy erőpróba volt ez a hegy, de önmagukat is legyőzve sikerült teljesíteni. Besötétedett mire leértünk a hegyről, mindenki iszonyatosan el volt fáradva. Az utolsó napon hazafelé tartva első állomásunkon megcsodáltuk a nemrég felújított
marosszentimrei református templomot, amit még Hunyadi János építtetett. Majd Gyulafehérváron a várba az őrségváltáskor értünk oda, ami igazán színpompás előadás volt. A várközpont megtekintése után a székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi János síremlékét. Reménykedve, hogy Böjte Csaba atyával is találkozhatunk, értünk el délután Dévára. Felpakolva voltunk, a keceliek adományait vittük a Szent Ferenc Árvaház gyermekei számára. Igazán meghitt pillanatokat éltünk át az ajándékot átadva az ottani gyerekek körében. Sajnos „magos Déva várát” csak messziről néztük meg, hallgatva közben Kőmíves Kelemen
balladáját. Utunk utolsó állomásán Aradon megemlékeztünk a 13 aradi vértanúról. Fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza.
Offline Website Builder